Kemény két heten túl

Hola chicos!

Szeretnék sok mindent leírni ide, de az az igazság, hogy annyi mindent csinálok, hogy összefolynak az események, de innentől jegyzetelni fogok.
Mit csináltam az elmúlt 2 hétben? Hát két-három dolog, ami kiemelkedő(nekem).
Múlt héten egyik nap egész nap macsétával vágtam bambuszt, és szét volt törve a tenyerem... Azért kellett levágni a kisebb ágakat, hogy a nagy ketrecre tegyük, ahol immáron 31 fakókeselyű él. Sokszor próbálkoznak nekirepülni a tetőrácsnak, mivel azt hiszik, hogy ott szabad átjáró van. Ha ott lesznek a bambuszok, meg lesz oldva a probléma.
2 hete szerdán át kellett mennünk a parktól kb 2 km-re lévő farmra, hogy vigyünk kaját a madaraknak, ugyanis kifogytunk. Giadával nagy vidáman indultunk útnak, csak akkor törtünk össze teljesen, mikor kiderült, hogy élő-állaért megyünk... Mentünk befele a pajtába, ahol a birkák voltak, és valami iszonyat rossz érzés kapott el. A kezdőkép egy vegetáló nőstény, aki épp készül bárányával együtt belehalni a szülésbe-születésbe, a következő kép: élő bárányok. Földre kellett őket vinni, és összekötözni a lábaikat, majd megfogni őket lábuknál fogva, és betenni az autóba. Visítottak, nekem meg záporoztak a könnyeim, és utáltam magam... Néztem Giadát és láttam, hogy csillog a könny a szemeiben,és csak annyit tudott mondani, hogy ez szörnyű... Tudom, hogy ez a természet rendje(kicsit átfogalmazva), de akkor is nagyon gáz volt. Ennél a pontnál tudatosult bennem, mekkora hatalma van az embernek mindenfelett. Beszálltunk az autóba, és igyekeztem nem hátranézni, és csak sírtam és sírtam, és sírtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny vagyok egy ilyen helyzetben. Visszaértünk a parkba, és szerencsére ott csak a vegetáló mamát szegezték fejbe(egyelőre). Viszont ehhez kapcsolódik egy nagyon aranyos sztori, de ennél is sírtam:D Elvittük a birkákat hátra, kipakoltuk őket, és az egyik ottani dolgozó kivette azt a dobozt, amibe a pisztoly van. Juliana, a pacink körbeszaglászta, és akkorát sózott rá a patájával, hogy majdnem széttört a doboz...:) Akkor mondta a srác, hogy Juliana pontosan tudja, hogy mi az, és nem is szabad előtte használni.
Múlt szombaton Palman voltunk csavarogni, meg bulizni, ugyanis meghívott minket három másik önkéntes, akikkel az én társam volt EVS tréningen. Hát mit mondjak, gyönyörű. Külön tudtam értékelni, hogy buszok járnak, és most figyeljetek: egyenes talajon!!!:D Voltam a tengerparton, szűk kis sikátorokban, és egy Cultura club nevezetű helyen, ahol sikerült végre kiengedni a gőzt. Csak az volt a kár, hogy 5kor elhagytuk az objektumot. Szerintem tudtam volt vagy 8ig bulizni:) A zene az nagyon érdekes volt... Az én megfogalmazásomban punkrock populáris köntösben. Jó nagyon, lehet rá tombolni, na de egész éjjel??? Egész felüdülés volt Depeshe mode-ot hallani. Akkor viszont repültem...:D
Hétfő- kedd munkaszüneti nap volt, kedden itt aludtak a vendéglátó önkénteseink, és csaptunk egy barbecue-t. A szerda a készülődes jegyében telt, ugyanis csütörtökön "fontosembernagytalákozó" volt 30 emberrel, köztük politikusokkal, híres emberekkel. Irodában dolgoztam hál'istennek. Egy kisebb anyagot állítottam össze a vendégeknek, mint prospektusok, dvd, stb. Csütörtökön pedig kávét szolgáltam fel, az asztalokat csináltuk meg. Mindkét nap bent voltunk 5-6ig, úgyis volt, hogy pénteken már ilyen dél fele eljöhetünk, de hát persze nem, Juliana kerítését kellett lefesteni. Titkon remélem, hogy jutalmazni fogják ezt egy szabadnappal...Bár nem hiszem:S Hétvégén aludtam, aludtam, aludtam, ja és aludtam. Na jó, tanultam is. Kerestem neten olyan anyagokat, módszereket, amivel a leghatékonyabbá tudom tenni a nyelvtanulást.
Már csak két hét, és itt van Rencsi!!!Hú, már nagyon várom:) Ja tényleg, még egy dolog. Sikerült ráébrednem arra az egyszerű tényre, hogy ugyan van posta Campanetben, csak postás nincs!:D Rencsi 3 hete küldött levelet, és vártam, csak vártam, de semmi. Erre valamelyik nap a bigbigbigboss a kezembe nyújtja a munkahelyen... A posta mindennap 9-11-ig van nyitva, így a szervezettől szokott menni valaki a friss postáért. Elképesztő.
Egyelőre ennyi, próbálok legközelebb bővebben mesélni!