Sziasztok!
Ez a hetem szerencsére hamar eltelt. Pénteken szabadnapos voltam, mivel 2 hete pénteken bent maradtunk +2 órát, és ezért grátiszba kaptunk egy szabadnapot. Mondjuk nem tudom, hogy miért, mert mindennap bent maradunk legalább + 1 órát. Nem lenne ezzel gond, csak a tanulási időm rovására megy. Hullakész vagyok 3-ra, aztán még dolgozok egy kicsit, aztán még haza is kell jönnöm, ami 25 perc- 50 perc attól függően, hogy bicajjal vagyok, vagy gyalog. Ja és persze hegynek felfele. És utána már csak feküdni tudok:(
A hét elég kemény volt. Hétfőn megbeszéltük a heti teendőket, de ezt a főnök keresztbe húzta, ugyanis kitalálta, hogy egy régi ketrecet lebontat, és újat csináltat a helyére. Ez a ketrec egy meredek oldalban volt fákkal, bokrokkal és gazzal övezve. Ki kellett pucolni a terepet. Ez 3 kb 30 m-es fenyő kivágásával és a terep megtisztításával járt. A mi feladatunk a kivágott fa darabjainak mozgatása volt... Igazából csak ez maradandó élmény a mai hetemből.:S Két napon keresztül hurcolásztam a lomb és a törzs darabjait, szerintem életemben összesen nem mozgattam meg annyi súlyt, mint akkor. Másnap jött a kanalas gép(én csak így hívom:D), és kb 5 perc alatt elvégezte az én 3 órai munkám. Kérdés: Nem lehetett volna már tegnap is idehívni?Na persze amilyen szerencsés vagyok kb félóra után bedöglött a masina, hát folytattam én... Húú, kegyetlen volt.
Azért történt velem jó dolog is, hétfőn rám írt valaki skype-on, hogy Mallorcán tartózkodtam-e 11.21-én... Fogalmam nem volt, mit akar. Képzeljétek, megtalálta a táskám az irataimmal együtt a hegyekben, és leadta a palmai rendőrségen!:) És az a durva, hogy csak az én irataim lettek meg, a többiekét elvitték.Valószínű holnapután tudok érte menni.
Tegnap kirándulni voltunk. Rencsi és a szülei jönnek hozzám karácsony után, és az ő szálláshelyüket csekkoltam le. Hát mit mondjak, gyönyörű. Egy monostor egyik része van kialakítva hotelszerűnek.
Hangulat terén nem változott semmi, egyelőre nagyon gázul érzem magam, és csak reménykedni tudok, hogy célja volt a sorsomnak azzal, hogy erre az útra terelt, és lesz értelme ennek a sok-sok fizikai és lelki megpróbáltatásnak. Az önmegismerésről eddig annyit, hogy tökéletesen ismertem magam eddig is, az hogy bátor voltam-e agy inkább vakmerő, azt még nem tudom eldönteni. Mindenesetre azt megtudtam, milyen ha az embert egy fal veszi körül, ahova szorosan be van zárva, és a nyelv a kulcs nyitja mindennek. Megtudja az ember, milyen az, ha pillanatról pillanatra él, mert nem tudja mit kell csinálni a következőben. Ez egy kicsit elvontnak tűnhet:S
Sokszor eszembe jut, ugyan mit keresek én itt, de tudom, hogy végig kell csinálni. Csak nagyon nehéz. Most egyelőre ennyi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése