Elnézést, hogy csak most jelentkezem, de ezen a héten a túlélésért küzdöttem.
Egy kis ízelítő: gondok a leszállásnál, 2 nap víz nélkül, berágott rám egy keselyű, megszúrtam magam egy rozsdás csavarhúzóval, megrúgott egy ló(igaz csak finoman), és vágtam egy félspárgát a konyhakövön... Á, ha ezt filmben látnám se hinném el, kezd az itteni életem a Rettegés foka c. vetélkedőhöz hasonlítani, csak itt nincsenek védőkötelek... Na de lesz jobb is.
Szóval vasárnap utaztam, mint tudjátok. Ferihegyen a becsekkolás után következett az átvilágítás. Mindenki cumója haladt szépen a görgőkön, látom az enyém is, mikor aztán vágott egy bal kanyart, és a biztonsági őr felé tartott, hát mondtam, jól kezdődik. Odamentem a csávóhoz, el nem tudtam képzelni, melyik elektronikai cuccon akadt meg a csipogó. Rám nézett nagyon szigorúan, és azt mondta: "Hölgyem, ebben a táskában van egy üveg Erős Pista!":D Ki kellett dobni, mert a kézipoggyászban max. 100 ml folyadék lehet. Ok, mentem tovább, felültem a gépre. Minden várakozásomat felülmúlta az az érzés, mikor nem tudom hány száz km/h-val száguld az ember felszállás előtt és a tehetetlenség érzése, amikor felemelik a gépet, és te nem tudsz onnan kiszállni:D Volt egy kis hányingerem, de alapvetően jó volt.
Zürichben volt egy átszállásom, ahol én csipogtam be a kapu alatt. Levetkőztettek, a cipőmet levetették, hát nem volt egy kellemes érzés. Ezután felszálltam gépre, látom mindenhol Business class, jaj mondom rossz gépre szálltam, de mint kiderült nem, csak régen lehetett az. Este 6:55-re kellett volna megérkeznem, ekkor is vártak rám a reptére. Kb. fél óra késéssel sikerült leszállni és 2 órát vártam a bőröndömre:( Közben nem vette fel a telefont, aki jött értem, akivel egyébként gőzöm sem volt hogy fogok beszélni hiányos nyelvtudásom okán. Á, képzelhetitek...
Utána megtaláltuk egymást, és hazahozott az olasz lánnyal és a francia sráccal együtt. Vacsival vártak a többiek, és nagyon megértően néztek rám, mikor közöltem velük, hogy nagyon ki fogom fejleszteni a gesztikulációs képességeiket:D Megvacsiztunk, és elfoglaltam a kis padlásszobám, ami egyszerre tűnt romantikusnak és lepukkantnak. 3 nap elteltével beláttam hogy inkább lepukkant, mint romantikus, és leköltöztem Giadához, az olasz társamhoz. Szóval visszatérve az első estére víz nem volt, ez nagyon rosszul esett, másnap tudtam csak zuhizni, azt is csak hideg vízben.
Nos a munka... 2. nap szerelmes lettem ezekbe a madarakba. Nagyon szép a hely ahol dolgozom, de elég kemény a munka. Ha megcsinálom ezt a félévet, akkor kemény csajnak fogom vallani magam:)
Első nap megmutogatták a dolgokat, mit hogyan kell, bár még nagyon sok minden nem világos, mert ugye nagyjából egy kukkot sem értek.
Minden reggel első feladatként el kell látni a securityt, azaz Riscot és Noiáta, a két gyönyörű borjúnagyságú masztiffot:). Majd jön Juanita a paci, és a birkák. Az ő dolgaikra nekem kell különösen odafigyelni, mert ha bármi van(nincs kaja, van vmi baj) én jelentek róluk.
Ha ez meg van, következik a keselyűk ellenőrzése. 4 féle keselyű, mintegy 20 db van a parkban 6 ketrecben. Ellenőrizni kell a vizüket, utántölteni, megnézni van-e elég kajájuk, ellenőrizni a ketrecek állapotát, stb.
Ezután különböző dolgok szoktak adódni. Pl. kedden egy1 napos birkadögöt szedtünk szét, és beleztünk ki. Ezután én azt vallom, az életnek nincs szaga, szaga csak a halálnak van. Mondókám ezen téren kihagynám a részletezést, lényeg hogy nagyon kemény volt.
Aztán szerdán új madár érkezett, egy griffonkeselyű. A laborba vittük ahol lemértük, 17 kg(!) volt a jószág. Ezután következett a szájellenőrzés, van-e vmi baci vagy vírus. Majd általános kondiellenőrzés, kloáka, szárnyak. Kihúztuk 1enként a szárnyat(mindkettőt ha akartuk se tudtuk volna mert kb 3 m a szárnyfesztávolsága...) Minden rendben volt a madárral, beraktuk az új helyére. Majd következett az etetés, az első etetésem egyedül:) Bevittem a fagyott birkadarabot, letettem oda, ahol a régi volt. Beraktam a zsákba a régi kajáját. Na az is érdekes volt. A szilárd részeknél nem volt gáz... Ezután hallottam két nagy szárnycsapást, mire a régi önkéntes ordít: Don't move don't move!!! Nem lett semmi probléma, csak ijesztő volt egy kicsit.
Csütörtökön kertészkedtünk Giadával kb 100-150 kg pálmalevelet szedtünk össze. Na mármost ez a pálmalevél olyan erős, hogy úgy átszúrt a cipőmön, hogy vérzett a lábam(miért is ne?) Most tisztázzuk, hogy én nem béna vagyok csak szerencsétlen, nincs szerencsém bizonyos dolgokkal:D
Pénteken pedig kaput festettem. Ilyet se csináltam még sose, de többet nem is nagyon szeretnék. Vettem volna le a festékes doboz tetejét, megcsúszott a csavarhúzó, és beleállt a kezembe.
Na de hagyjuk most már a rossz dolgokat. Gyönyörű helyen élek, hangulatos kis szűk utcák, hegyek, sok pálma, nagyon szép, és napközben izzadok egy pólóban:) Már csináltam képeket, rakok is fel.
Eléggé elfáradtam a héten, péntekről szombatra 15 órát aludtam az új helyemen, ami barátságosabb és melegebb. Nagyon gáz, hogy nincs fűtés, azonban hál'istennek már van paraffinos fűtőtestünk,amit néha bekapcsolok egy órára.
Tegnap este voltunk Palma de Mallorcán, a fővárosban. Bowlingoztunk, utána elmentünk egy funky koncertre. Hát az nagyon kemény volt:D Egy (nem is annyira) átalakított istállót képzeljetek el, és egy olyan énekest, mint a Boney M-es csávó fénykorában:D Állok a pultnál várom az italom, egyszer csak érzek valami furcsa szagot... Szerintetek mi volt az? 3 óra elteltével úgy téptem be, hogy egy mg-ot nem szívtam. Basszus... Na mindegy, azért jó volt.
Ma pedig spanyoloztam, meg filmeztem. Nagyon nehéz a spanyol:( De nem fog kifogni rajtam:)
A lakótársak rendesek, bár még eléggé egyedül érzem magam, mert ugye csak egy két szót kapok el. Meg hát hiányoznak az otthoniak.Remélem az idő előrehaladtával jobb lesz.
Egyelőre ennyi, majd jelentkezem, puszi
Egy kis ízelítő: gondok a leszállásnál, 2 nap víz nélkül, berágott rám egy keselyű, megszúrtam magam egy rozsdás csavarhúzóval, megrúgott egy ló(igaz csak finoman), és vágtam egy félspárgát a konyhakövön... Á, ha ezt filmben látnám se hinném el, kezd az itteni életem a Rettegés foka c. vetélkedőhöz hasonlítani, csak itt nincsenek védőkötelek... Na de lesz jobb is.
Szóval vasárnap utaztam, mint tudjátok. Ferihegyen a becsekkolás után következett az átvilágítás. Mindenki cumója haladt szépen a görgőkön, látom az enyém is, mikor aztán vágott egy bal kanyart, és a biztonsági őr felé tartott, hát mondtam, jól kezdődik. Odamentem a csávóhoz, el nem tudtam képzelni, melyik elektronikai cuccon akadt meg a csipogó. Rám nézett nagyon szigorúan, és azt mondta: "Hölgyem, ebben a táskában van egy üveg Erős Pista!":D Ki kellett dobni, mert a kézipoggyászban max. 100 ml folyadék lehet. Ok, mentem tovább, felültem a gépre. Minden várakozásomat felülmúlta az az érzés, mikor nem tudom hány száz km/h-val száguld az ember felszállás előtt és a tehetetlenség érzése, amikor felemelik a gépet, és te nem tudsz onnan kiszállni:D Volt egy kis hányingerem, de alapvetően jó volt.
Zürichben volt egy átszállásom, ahol én csipogtam be a kapu alatt. Levetkőztettek, a cipőmet levetették, hát nem volt egy kellemes érzés. Ezután felszálltam gépre, látom mindenhol Business class, jaj mondom rossz gépre szálltam, de mint kiderült nem, csak régen lehetett az. Este 6:55-re kellett volna megérkeznem, ekkor is vártak rám a reptére. Kb. fél óra késéssel sikerült leszállni és 2 órát vártam a bőröndömre:( Közben nem vette fel a telefont, aki jött értem, akivel egyébként gőzöm sem volt hogy fogok beszélni hiányos nyelvtudásom okán. Á, képzelhetitek...
Utána megtaláltuk egymást, és hazahozott az olasz lánnyal és a francia sráccal együtt. Vacsival vártak a többiek, és nagyon megértően néztek rám, mikor közöltem velük, hogy nagyon ki fogom fejleszteni a gesztikulációs képességeiket:D Megvacsiztunk, és elfoglaltam a kis padlásszobám, ami egyszerre tűnt romantikusnak és lepukkantnak. 3 nap elteltével beláttam hogy inkább lepukkant, mint romantikus, és leköltöztem Giadához, az olasz társamhoz. Szóval visszatérve az első estére víz nem volt, ez nagyon rosszul esett, másnap tudtam csak zuhizni, azt is csak hideg vízben.
Nos a munka... 2. nap szerelmes lettem ezekbe a madarakba. Nagyon szép a hely ahol dolgozom, de elég kemény a munka. Ha megcsinálom ezt a félévet, akkor kemény csajnak fogom vallani magam:)
Első nap megmutogatták a dolgokat, mit hogyan kell, bár még nagyon sok minden nem világos, mert ugye nagyjából egy kukkot sem értek.
Minden reggel első feladatként el kell látni a securityt, azaz Riscot és Noiáta, a két gyönyörű borjúnagyságú masztiffot:). Majd jön Juanita a paci, és a birkák. Az ő dolgaikra nekem kell különösen odafigyelni, mert ha bármi van(nincs kaja, van vmi baj) én jelentek róluk.
Ha ez meg van, következik a keselyűk ellenőrzése. 4 féle keselyű, mintegy 20 db van a parkban 6 ketrecben. Ellenőrizni kell a vizüket, utántölteni, megnézni van-e elég kajájuk, ellenőrizni a ketrecek állapotát, stb.
Ezután különböző dolgok szoktak adódni. Pl. kedden egy1 napos birkadögöt szedtünk szét, és beleztünk ki. Ezután én azt vallom, az életnek nincs szaga, szaga csak a halálnak van. Mondókám ezen téren kihagynám a részletezést, lényeg hogy nagyon kemény volt.
Aztán szerdán új madár érkezett, egy griffonkeselyű. A laborba vittük ahol lemértük, 17 kg(!) volt a jószág. Ezután következett a szájellenőrzés, van-e vmi baci vagy vírus. Majd általános kondiellenőrzés, kloáka, szárnyak. Kihúztuk 1enként a szárnyat(mindkettőt ha akartuk se tudtuk volna mert kb 3 m a szárnyfesztávolsága...) Minden rendben volt a madárral, beraktuk az új helyére. Majd következett az etetés, az első etetésem egyedül:) Bevittem a fagyott birkadarabot, letettem oda, ahol a régi volt. Beraktam a zsákba a régi kajáját. Na az is érdekes volt. A szilárd részeknél nem volt gáz... Ezután hallottam két nagy szárnycsapást, mire a régi önkéntes ordít: Don't move don't move!!! Nem lett semmi probléma, csak ijesztő volt egy kicsit.
Csütörtökön kertészkedtünk Giadával kb 100-150 kg pálmalevelet szedtünk össze. Na mármost ez a pálmalevél olyan erős, hogy úgy átszúrt a cipőmön, hogy vérzett a lábam(miért is ne?) Most tisztázzuk, hogy én nem béna vagyok csak szerencsétlen, nincs szerencsém bizonyos dolgokkal:D
Pénteken pedig kaput festettem. Ilyet se csináltam még sose, de többet nem is nagyon szeretnék. Vettem volna le a festékes doboz tetejét, megcsúszott a csavarhúzó, és beleállt a kezembe.
Na de hagyjuk most már a rossz dolgokat. Gyönyörű helyen élek, hangulatos kis szűk utcák, hegyek, sok pálma, nagyon szép, és napközben izzadok egy pólóban:) Már csináltam képeket, rakok is fel.
Eléggé elfáradtam a héten, péntekről szombatra 15 órát aludtam az új helyemen, ami barátságosabb és melegebb. Nagyon gáz, hogy nincs fűtés, azonban hál'istennek már van paraffinos fűtőtestünk,amit néha bekapcsolok egy órára.
Tegnap este voltunk Palma de Mallorcán, a fővárosban. Bowlingoztunk, utána elmentünk egy funky koncertre. Hát az nagyon kemény volt:D Egy (nem is annyira) átalakított istállót képzeljetek el, és egy olyan énekest, mint a Boney M-es csávó fénykorában:D Állok a pultnál várom az italom, egyszer csak érzek valami furcsa szagot... Szerintetek mi volt az? 3 óra elteltével úgy téptem be, hogy egy mg-ot nem szívtam. Basszus... Na mindegy, azért jó volt.
Ma pedig spanyoloztam, meg filmeztem. Nagyon nehéz a spanyol:( De nem fog kifogni rajtam:)
A lakótársak rendesek, bár még eléggé egyedül érzem magam, mert ugye csak egy két szót kapok el. Meg hát hiányoznak az otthoniak.Remélem az idő előrehaladtával jobb lesz.
Egyelőre ennyi, majd jelentkezem, puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése