Sziasztok!
Ez a hetem szerencsére hamar eltelt. Pénteken szabadnapos voltam, mivel 2 hete pénteken bent maradtunk +2 órát, és ezért grátiszba kaptunk egy szabadnapot. Mondjuk nem tudom, hogy miért, mert mindennap bent maradunk legalább + 1 órát. Nem lenne ezzel gond, csak a tanulási időm rovására megy. Hullakész vagyok 3-ra, aztán még dolgozok egy kicsit, aztán még haza is kell jönnöm, ami 25 perc- 50 perc attól függően, hogy bicajjal vagyok, vagy gyalog. Ja és persze hegynek felfele. És utána már csak feküdni tudok:(
A hét elég kemény volt. Hétfőn megbeszéltük a heti teendőket, de ezt a főnök keresztbe húzta, ugyanis kitalálta, hogy egy régi ketrecet lebontat, és újat csináltat a helyére. Ez a ketrec egy meredek oldalban volt fákkal, bokrokkal és gazzal övezve. Ki kellett pucolni a terepet. Ez 3 kb 30 m-es fenyő kivágásával és a terep megtisztításával járt. A mi feladatunk a kivágott fa darabjainak mozgatása volt... Igazából csak ez maradandó élmény a mai hetemből.:S Két napon keresztül hurcolásztam a lomb és a törzs darabjait, szerintem életemben összesen nem mozgattam meg annyi súlyt, mint akkor. Másnap jött a kanalas gép(én csak így hívom:D), és kb 5 perc alatt elvégezte az én 3 órai munkám. Kérdés: Nem lehetett volna már tegnap is idehívni?Na persze amilyen szerencsés vagyok kb félóra után bedöglött a masina, hát folytattam én... Húú, kegyetlen volt.
Azért történt velem jó dolog is, hétfőn rám írt valaki skype-on, hogy Mallorcán tartózkodtam-e 11.21-én... Fogalmam nem volt, mit akar. Képzeljétek, megtalálta a táskám az irataimmal együtt a hegyekben, és leadta a palmai rendőrségen!:) És az a durva, hogy csak az én irataim lettek meg, a többiekét elvitték.Valószínű holnapután tudok érte menni.
Tegnap kirándulni voltunk. Rencsi és a szülei jönnek hozzám karácsony után, és az ő szálláshelyüket csekkoltam le. Hát mit mondjak, gyönyörű. Egy monostor egyik része van kialakítva hotelszerűnek.
Hangulat terén nem változott semmi, egyelőre nagyon gázul érzem magam, és csak reménykedni tudok, hogy célja volt a sorsomnak azzal, hogy erre az útra terelt, és lesz értelme ennek a sok-sok fizikai és lelki megpróbáltatásnak. Az önmegismerésről eddig annyit, hogy tökéletesen ismertem magam eddig is, az hogy bátor voltam-e agy inkább vakmerő, azt még nem tudom eldönteni. Mindenesetre azt megtudtam, milyen ha az embert egy fal veszi körül, ahova szorosan be van zárva, és a nyelv a kulcs nyitja mindennek. Megtudja az ember, milyen az, ha pillanatról pillanatra él, mert nem tudja mit kell csinálni a következőben. Ez egy kicsit elvontnak tűnhet:S
Sokszor eszembe jut, ugyan mit keresek én itt, de tudom, hogy végig kell csinálni. Csak nagyon nehéz. Most egyelőre ennyi.
2009. november 29., vasárnap
2009. november 22., vasárnap
2009. november 21., szombat
Felhők közt jártam és a pokolban
Csütörtöki nap, miután elrendeztük a kutyákat, lovat, birkákat és körbecsekkoltuk a keselyűket, kirándulni indultunk. Gyönyörű szép helyeken voltunk, ám sajnos ez sem tudott száz százalékig kárpótolni a szerpentin által okozott gyomorfelfordulásomért. Mallorca északi hegyeiben jártunk, amelyek mögött már a tenger rejtőzködött. Láttam hatalmas mélységeket, és a gyönyörű azúrkék tengert. Másztam valami mangrove-szerűben, lehez, hogy az is volt. Mert miért is mennénk a rendes úton??? Na mindegy az a lényeg hogy csodálatos ez a sziget.
Ezután ellátogattunk egy tóhoz, ahol egy órát sétálgattunk, és láttam szabadon élő keselyűt is az egyik szikla tetején. Na csak akkor jött ám a meglepetés, mikor visszatértünk az autóhoz.
Kiraboltak minket!!! Betörték a terepjáró ablakát, és kifeszítették az ajtót. Mindenki táskaja hátul volt, mindent elvittek. Az összes papírom, a munkaruhám, a kis-és hátitáskám, mindent...:(
Bár annak nagyon örülök, hogy a telefonom és a kamera nálam volt, és a tárcámban is csak? 25 euró volt(2 heti kajapénzem). Másnap elmentünk az incai rendőrségre és bejelentettünk mindent. Persze nem tudnak semmit csinálni. Szóval kedden mehetek venni egy pár dolgot. Jó hogy elhatároztam, hogy spórolok:S
Na úgy nagyjából ezek a dolgok történtek velem a héten, ami érdekesebb.
Jelentkezem nemsokára!
Puszi
Ezután ellátogattunk egy tóhoz, ahol egy órát sétálgattunk, és láttam szabadon élő keselyűt is az egyik szikla tetején. Na csak akkor jött ám a meglepetés, mikor visszatértünk az autóhoz.
Kiraboltak minket!!! Betörték a terepjáró ablakát, és kifeszítették az ajtót. Mindenki táskaja hátul volt, mindent elvittek. Az összes papírom, a munkaruhám, a kis-és hátitáskám, mindent...:(
Bár annak nagyon örülök, hogy a telefonom és a kamera nálam volt, és a tárcámban is csak? 25 euró volt(2 heti kajapénzem). Másnap elmentünk az incai rendőrségre és bejelentettünk mindent. Persze nem tudnak semmit csinálni. Szóval kedden mehetek venni egy pár dolgot. Jó hogy elhatároztam, hogy spórolok:S
Na úgy nagyjából ezek a dolgok történtek velem a héten, ami érdekesebb.
Jelentkezem nemsokára!
Puszi
Elkaptam a keselyűk nyakát!
Kedden 13 új griffonkeselyű érkezett a parkba. Nagy izgalommal várta őket mindenki, beleértve engem is. Amíg elláttam a házi jószágokat, lepakolták a dobozokat. Elszívtunk egy cigit, és nekiláttunk a vizsgálatoknak, ugyanis minden új lakó élete a parkban egy alapos orvosi vizsgálattal kezdődik a laborban. (Az egyes lépések illusztrációját a köv. bejegyzésbe rakom sorban)
Folyamata:
-bevisszük a madarat a laborba, és a dobozzal együtt rátesszük a
mérlegre. A kapott adat felvezetésre kerül egy adatlapra, ami más infót is tartalmazni fog. Felvezetésre kerül a doboz+madár súlya, majd a doboz súlyát kivonjuk.
-ezután megpróbáljuk kivenni. Ha farral előre van, akkor semmi gond, csak be kell hajolni óvatosan és megfogni a nyakát és testét. Ha fejjel előre van, akkor jön a háló. Nagyon óvatosan, és higgadtan kell viselkedni.
-szemfedőt teszünk a fejére, és elhelyezzük az asztalon.
-egy tépőzáras lefogóval kerítjük körbe
-leolvassuk a gyűrű számát, és megkeressük a megfelelő számú mikrochipet, majd egyeztetjük a lapon, illetve felvezetjük az adatlapra. Az adatlap tartalmazza a madár faját, hogy honnan jött, régi illetve új gyűrűje számát, súlyát, plusz hogy van-e valami vírusa, élősködője, stb.
-vagy a nyakába, vagy a mellkas bőre alá beoltjuk a chipet+ ellenőrzés
-ezután következik a szájellenőrzés. Szét kell tárni a csőrét, és ellenőrizni, nincs-e vírus, vagy valamilyen fertőzés.
-kondiellenőrzés. Ilyenkor az állatorvos megnyomkodja itt-ott:)
-kloákaellenőrzés, ha szép rózsaszín, akkor rendben.
-szárnyak ellenőrzése, vérvétel: na ilyenkor jönnek a megfeszülések:) El kell a tépőzárat engedni, hogy az egyik szárnyát ki tudjuk húzni. Ilyenkor szokott kb 2 ember a madárra feküdni a másik kettő pedig a fejét fogja, hogy ne tudjon hirtelen támadni, illetve a lábait. Ha ideges a madár ,és menekülni próbál az állatorvos ráfekszik, ugyanis a testközelségtől megnyugszik. Ha minden ok, folytatjuk. Következik a vérvétel, hogy megtudjuk a madár nemét.
-gyűrűzés: kap egy másik, új gyűrűt
Ezután az állatorvos az ölébe veszi, sapka le, és visszarakja(ált. be kell dobnia) a dobozba a madarat.
Az én feladatom volt a fejfedő ráadása, fej-és nyak fogása, adatok felvezetése, lefogás.
Hát így néz ki egy általános orvosi vizsgálat egy keselyű esetében:)
Folyamata:
-bevisszük a madarat a laborba, és a dobozzal együtt rátesszük a
mérlegre. A kapott adat felvezetésre kerül egy adatlapra, ami más infót is tartalmazni fog. Felvezetésre kerül a doboz+madár súlya, majd a doboz súlyát kivonjuk.
-ezután megpróbáljuk kivenni. Ha farral előre van, akkor semmi gond, csak be kell hajolni óvatosan és megfogni a nyakát és testét. Ha fejjel előre van, akkor jön a háló. Nagyon óvatosan, és higgadtan kell viselkedni.
-szemfedőt teszünk a fejére, és elhelyezzük az asztalon.
-egy tépőzáras lefogóval kerítjük körbe
-leolvassuk a gyűrű számát, és megkeressük a megfelelő számú mikrochipet, majd egyeztetjük a lapon, illetve felvezetjük az adatlapra. Az adatlap tartalmazza a madár faját, hogy honnan jött, régi illetve új gyűrűje számát, súlyát, plusz hogy van-e valami vírusa, élősködője, stb.
-vagy a nyakába, vagy a mellkas bőre alá beoltjuk a chipet+ ellenőrzés
-ezután következik a szájellenőrzés. Szét kell tárni a csőrét, és ellenőrizni, nincs-e vírus, vagy valamilyen fertőzés.
-kondiellenőrzés. Ilyenkor az állatorvos megnyomkodja itt-ott:)
-kloákaellenőrzés, ha szép rózsaszín, akkor rendben.
-szárnyak ellenőrzése, vérvétel: na ilyenkor jönnek a megfeszülések:) El kell a tépőzárat engedni, hogy az egyik szárnyát ki tudjuk húzni. Ilyenkor szokott kb 2 ember a madárra feküdni a másik kettő pedig a fejét fogja, hogy ne tudjon hirtelen támadni, illetve a lábait. Ha ideges a madár ,és menekülni próbál az állatorvos ráfekszik, ugyanis a testközelségtől megnyugszik. Ha minden ok, folytatjuk. Következik a vérvétel, hogy megtudjuk a madár nemét.
-gyűrűzés: kap egy másik, új gyűrűt
Ezután az állatorvos az ölébe veszi, sapka le, és visszarakja(ált. be kell dobnia) a dobozba a madarat.
Az én feladatom volt a fejfedő ráadása, fej-és nyak fogása, adatok felvezetése, lefogás.
Hát így néz ki egy általános orvosi vizsgálat egy keselyű esetében:)
2009. november 15., vasárnap
Első napjaim
Elnézést, hogy csak most jelentkezem, de ezen a héten a túlélésért küzdöttem.
Egy kis ízelítő: gondok a leszállásnál, 2 nap víz nélkül, berágott rám egy keselyű, megszúrtam magam egy rozsdás csavarhúzóval, megrúgott egy ló(igaz csak finoman), és vágtam egy félspárgát a konyhakövön... Á, ha ezt filmben látnám se hinném el, kezd az itteni életem a Rettegés foka c. vetélkedőhöz hasonlítani, csak itt nincsenek védőkötelek... Na de lesz jobb is.
Szóval vasárnap utaztam, mint tudjátok. Ferihegyen a becsekkolás után következett az átvilágítás. Mindenki cumója haladt szépen a görgőkön, látom az enyém is, mikor aztán vágott egy bal kanyart, és a biztonsági őr felé tartott, hát mondtam, jól kezdődik. Odamentem a csávóhoz, el nem tudtam képzelni, melyik elektronikai cuccon akadt meg a csipogó. Rám nézett nagyon szigorúan, és azt mondta: "Hölgyem, ebben a táskában van egy üveg Erős Pista!":D Ki kellett dobni, mert a kézipoggyászban max. 100 ml folyadék lehet. Ok, mentem tovább, felültem a gépre. Minden várakozásomat felülmúlta az az érzés, mikor nem tudom hány száz km/h-val száguld az ember felszállás előtt és a tehetetlenség érzése, amikor felemelik a gépet, és te nem tudsz onnan kiszállni:D Volt egy kis hányingerem, de alapvetően jó volt.
Zürichben volt egy átszállásom, ahol én csipogtam be a kapu alatt. Levetkőztettek, a cipőmet levetették, hát nem volt egy kellemes érzés. Ezután felszálltam gépre, látom mindenhol Business class, jaj mondom rossz gépre szálltam, de mint kiderült nem, csak régen lehetett az. Este 6:55-re kellett volna megérkeznem, ekkor is vártak rám a reptére. Kb. fél óra késéssel sikerült leszállni és 2 órát vártam a bőröndömre:( Közben nem vette fel a telefont, aki jött értem, akivel egyébként gőzöm sem volt hogy fogok beszélni hiányos nyelvtudásom okán. Á, képzelhetitek...
Utána megtaláltuk egymást, és hazahozott az olasz lánnyal és a francia sráccal együtt. Vacsival vártak a többiek, és nagyon megértően néztek rám, mikor közöltem velük, hogy nagyon ki fogom fejleszteni a gesztikulációs képességeiket:D Megvacsiztunk, és elfoglaltam a kis padlásszobám, ami egyszerre tűnt romantikusnak és lepukkantnak. 3 nap elteltével beláttam hogy inkább lepukkant, mint romantikus, és leköltöztem Giadához, az olasz társamhoz. Szóval visszatérve az első estére víz nem volt, ez nagyon rosszul esett, másnap tudtam csak zuhizni, azt is csak hideg vízben.
Nos a munka... 2. nap szerelmes lettem ezekbe a madarakba. Nagyon szép a hely ahol dolgozom, de elég kemény a munka. Ha megcsinálom ezt a félévet, akkor kemény csajnak fogom vallani magam:)
Első nap megmutogatták a dolgokat, mit hogyan kell, bár még nagyon sok minden nem világos, mert ugye nagyjából egy kukkot sem értek.
Minden reggel első feladatként el kell látni a securityt, azaz Riscot és Noiáta, a két gyönyörű borjúnagyságú masztiffot:). Majd jön Juanita a paci, és a birkák. Az ő dolgaikra nekem kell különösen odafigyelni, mert ha bármi van(nincs kaja, van vmi baj) én jelentek róluk.
Ha ez meg van, következik a keselyűk ellenőrzése. 4 féle keselyű, mintegy 20 db van a parkban 6 ketrecben. Ellenőrizni kell a vizüket, utántölteni, megnézni van-e elég kajájuk, ellenőrizni a ketrecek állapotát, stb.
Ezután különböző dolgok szoktak adódni. Pl. kedden egy1 napos birkadögöt szedtünk szét, és beleztünk ki. Ezután én azt vallom, az életnek nincs szaga, szaga csak a halálnak van. Mondókám ezen téren kihagynám a részletezést, lényeg hogy nagyon kemény volt.
Aztán szerdán új madár érkezett, egy griffonkeselyű. A laborba vittük ahol lemértük, 17 kg(!) volt a jószág. Ezután következett a szájellenőrzés, van-e vmi baci vagy vírus. Majd általános kondiellenőrzés, kloáka, szárnyak. Kihúztuk 1enként a szárnyat(mindkettőt ha akartuk se tudtuk volna mert kb 3 m a szárnyfesztávolsága...) Minden rendben volt a madárral, beraktuk az új helyére. Majd következett az etetés, az első etetésem egyedül:) Bevittem a fagyott birkadarabot, letettem oda, ahol a régi volt. Beraktam a zsákba a régi kajáját. Na az is érdekes volt. A szilárd részeknél nem volt gáz... Ezután hallottam két nagy szárnycsapást, mire a régi önkéntes ordít: Don't move don't move!!! Nem lett semmi probléma, csak ijesztő volt egy kicsit.
Csütörtökön kertészkedtünk Giadával kb 100-150 kg pálmalevelet szedtünk össze. Na mármost ez a pálmalevél olyan erős, hogy úgy átszúrt a cipőmön, hogy vérzett a lábam(miért is ne?) Most tisztázzuk, hogy én nem béna vagyok csak szerencsétlen, nincs szerencsém bizonyos dolgokkal:D
Pénteken pedig kaput festettem. Ilyet se csináltam még sose, de többet nem is nagyon szeretnék. Vettem volna le a festékes doboz tetejét, megcsúszott a csavarhúzó, és beleállt a kezembe.
Na de hagyjuk most már a rossz dolgokat. Gyönyörű helyen élek, hangulatos kis szűk utcák, hegyek, sok pálma, nagyon szép, és napközben izzadok egy pólóban:) Már csináltam képeket, rakok is fel.
Eléggé elfáradtam a héten, péntekről szombatra 15 órát aludtam az új helyemen, ami barátságosabb és melegebb. Nagyon gáz, hogy nincs fűtés, azonban hál'istennek már van paraffinos fűtőtestünk,amit néha bekapcsolok egy órára.
Tegnap este voltunk Palma de Mallorcán, a fővárosban. Bowlingoztunk, utána elmentünk egy funky koncertre. Hát az nagyon kemény volt:D Egy (nem is annyira) átalakított istállót képzeljetek el, és egy olyan énekest, mint a Boney M-es csávó fénykorában:D Állok a pultnál várom az italom, egyszer csak érzek valami furcsa szagot... Szerintetek mi volt az? 3 óra elteltével úgy téptem be, hogy egy mg-ot nem szívtam. Basszus... Na mindegy, azért jó volt.
Ma pedig spanyoloztam, meg filmeztem. Nagyon nehéz a spanyol:( De nem fog kifogni rajtam:)
A lakótársak rendesek, bár még eléggé egyedül érzem magam, mert ugye csak egy két szót kapok el. Meg hát hiányoznak az otthoniak.Remélem az idő előrehaladtával jobb lesz.
Egyelőre ennyi, majd jelentkezem, puszi
Egy kis ízelítő: gondok a leszállásnál, 2 nap víz nélkül, berágott rám egy keselyű, megszúrtam magam egy rozsdás csavarhúzóval, megrúgott egy ló(igaz csak finoman), és vágtam egy félspárgát a konyhakövön... Á, ha ezt filmben látnám se hinném el, kezd az itteni életem a Rettegés foka c. vetélkedőhöz hasonlítani, csak itt nincsenek védőkötelek... Na de lesz jobb is.
Szóval vasárnap utaztam, mint tudjátok. Ferihegyen a becsekkolás után következett az átvilágítás. Mindenki cumója haladt szépen a görgőkön, látom az enyém is, mikor aztán vágott egy bal kanyart, és a biztonsági őr felé tartott, hát mondtam, jól kezdődik. Odamentem a csávóhoz, el nem tudtam képzelni, melyik elektronikai cuccon akadt meg a csipogó. Rám nézett nagyon szigorúan, és azt mondta: "Hölgyem, ebben a táskában van egy üveg Erős Pista!":D Ki kellett dobni, mert a kézipoggyászban max. 100 ml folyadék lehet. Ok, mentem tovább, felültem a gépre. Minden várakozásomat felülmúlta az az érzés, mikor nem tudom hány száz km/h-val száguld az ember felszállás előtt és a tehetetlenség érzése, amikor felemelik a gépet, és te nem tudsz onnan kiszállni:D Volt egy kis hányingerem, de alapvetően jó volt.
Zürichben volt egy átszállásom, ahol én csipogtam be a kapu alatt. Levetkőztettek, a cipőmet levetették, hát nem volt egy kellemes érzés. Ezután felszálltam gépre, látom mindenhol Business class, jaj mondom rossz gépre szálltam, de mint kiderült nem, csak régen lehetett az. Este 6:55-re kellett volna megérkeznem, ekkor is vártak rám a reptére. Kb. fél óra késéssel sikerült leszállni és 2 órát vártam a bőröndömre:( Közben nem vette fel a telefont, aki jött értem, akivel egyébként gőzöm sem volt hogy fogok beszélni hiányos nyelvtudásom okán. Á, képzelhetitek...
Utána megtaláltuk egymást, és hazahozott az olasz lánnyal és a francia sráccal együtt. Vacsival vártak a többiek, és nagyon megértően néztek rám, mikor közöltem velük, hogy nagyon ki fogom fejleszteni a gesztikulációs képességeiket:D Megvacsiztunk, és elfoglaltam a kis padlásszobám, ami egyszerre tűnt romantikusnak és lepukkantnak. 3 nap elteltével beláttam hogy inkább lepukkant, mint romantikus, és leköltöztem Giadához, az olasz társamhoz. Szóval visszatérve az első estére víz nem volt, ez nagyon rosszul esett, másnap tudtam csak zuhizni, azt is csak hideg vízben.
Nos a munka... 2. nap szerelmes lettem ezekbe a madarakba. Nagyon szép a hely ahol dolgozom, de elég kemény a munka. Ha megcsinálom ezt a félévet, akkor kemény csajnak fogom vallani magam:)
Első nap megmutogatták a dolgokat, mit hogyan kell, bár még nagyon sok minden nem világos, mert ugye nagyjából egy kukkot sem értek.
Minden reggel első feladatként el kell látni a securityt, azaz Riscot és Noiáta, a két gyönyörű borjúnagyságú masztiffot:). Majd jön Juanita a paci, és a birkák. Az ő dolgaikra nekem kell különösen odafigyelni, mert ha bármi van(nincs kaja, van vmi baj) én jelentek róluk.
Ha ez meg van, következik a keselyűk ellenőrzése. 4 féle keselyű, mintegy 20 db van a parkban 6 ketrecben. Ellenőrizni kell a vizüket, utántölteni, megnézni van-e elég kajájuk, ellenőrizni a ketrecek állapotát, stb.
Ezután különböző dolgok szoktak adódni. Pl. kedden egy1 napos birkadögöt szedtünk szét, és beleztünk ki. Ezután én azt vallom, az életnek nincs szaga, szaga csak a halálnak van. Mondókám ezen téren kihagynám a részletezést, lényeg hogy nagyon kemény volt.
Aztán szerdán új madár érkezett, egy griffonkeselyű. A laborba vittük ahol lemértük, 17 kg(!) volt a jószág. Ezután következett a szájellenőrzés, van-e vmi baci vagy vírus. Majd általános kondiellenőrzés, kloáka, szárnyak. Kihúztuk 1enként a szárnyat(mindkettőt ha akartuk se tudtuk volna mert kb 3 m a szárnyfesztávolsága...) Minden rendben volt a madárral, beraktuk az új helyére. Majd következett az etetés, az első etetésem egyedül:) Bevittem a fagyott birkadarabot, letettem oda, ahol a régi volt. Beraktam a zsákba a régi kajáját. Na az is érdekes volt. A szilárd részeknél nem volt gáz... Ezután hallottam két nagy szárnycsapást, mire a régi önkéntes ordít: Don't move don't move!!! Nem lett semmi probléma, csak ijesztő volt egy kicsit.
Csütörtökön kertészkedtünk Giadával kb 100-150 kg pálmalevelet szedtünk össze. Na mármost ez a pálmalevél olyan erős, hogy úgy átszúrt a cipőmön, hogy vérzett a lábam(miért is ne?) Most tisztázzuk, hogy én nem béna vagyok csak szerencsétlen, nincs szerencsém bizonyos dolgokkal:D
Pénteken pedig kaput festettem. Ilyet se csináltam még sose, de többet nem is nagyon szeretnék. Vettem volna le a festékes doboz tetejét, megcsúszott a csavarhúzó, és beleállt a kezembe.
Na de hagyjuk most már a rossz dolgokat. Gyönyörű helyen élek, hangulatos kis szűk utcák, hegyek, sok pálma, nagyon szép, és napközben izzadok egy pólóban:) Már csináltam képeket, rakok is fel.
Eléggé elfáradtam a héten, péntekről szombatra 15 órát aludtam az új helyemen, ami barátságosabb és melegebb. Nagyon gáz, hogy nincs fűtés, azonban hál'istennek már van paraffinos fűtőtestünk,amit néha bekapcsolok egy órára.
Tegnap este voltunk Palma de Mallorcán, a fővárosban. Bowlingoztunk, utána elmentünk egy funky koncertre. Hát az nagyon kemény volt:D Egy (nem is annyira) átalakított istállót képzeljetek el, és egy olyan énekest, mint a Boney M-es csávó fénykorában:D Állok a pultnál várom az italom, egyszer csak érzek valami furcsa szagot... Szerintetek mi volt az? 3 óra elteltével úgy téptem be, hogy egy mg-ot nem szívtam. Basszus... Na mindegy, azért jó volt.
Ma pedig spanyoloztam, meg filmeztem. Nagyon nehéz a spanyol:( De nem fog kifogni rajtam:)
A lakótársak rendesek, bár még eléggé egyedül érzem magam, mert ugye csak egy két szót kapok el. Meg hát hiányoznak az otthoniak.Remélem az idő előrehaladtával jobb lesz.
Egyelőre ennyi, majd jelentkezem, puszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
